Öregedés- szitokszó?

Valahogy szitokszó lett. Ráncok, egészségügyi panaszok, nehézségek. Jaj, csak ne oregedjen meg az ember!- hallom sokszor. És látom, hogy vannak, akik bármit megtesznek, hogy úgy vagy úgy fiatalok maradjanak. Elfogadom, mert miért ne, a botox, plasztikai sebészet, valakinek az az esztétikus. De feladni, befordulni, siratni az elmúlt fiatalságot? 

Bennem mindig az van, hogy ha ma elüt egy autó, akkor éltem -e, meghalhatok -e. Egyrészt igen, mert az elmúlt években, szerintem, kihoztam a lehető legtöbbet, amit én szerettem volna, ami megvalósítható. (Nem lettem lakos ugyan a Buckingham Palotában, de hát, nem is lett volna reális.) Másrészt nem, mert szeretnék megöregedni. Lássam a lányaimat felnőni, boldognak, akik megtalálták az életben azt, amiért érdemes élni. Legyenek ráncaim, mert akkor mosolyogtam sokat. (A derékfájást elengedném, de hát, ez ezzel jár.) Lássam a barátaimat, töltsünk együtt időt, miután már a lányoknak nem mi leszünk a prioritás. Töltsünk együtt időt kettesben, öregedjunk meg együtt. (És ha lehet, fehéren őszüljek, hogy lehessen szivárványosra festett hajam.) Csak legyen erőm, erőnk, tudjunk menni, bírjuk a strapát, kényeztethessem az unokákat. És addig is, hozzam ki a helyzetből a lehető legtöbbet. 

Éppen ezért próbálok figyelni magamra, a bőrömre. Nem fiatal, húszéves arcot szeretnék. Hanem a mostani, 40 évesből kihozni a legtöbbet. Legyen egy egészséges, élettel teli arcbőröm, ápoljam, hogy minden életkorban a legtöbbet adjam. Az arcápolás számomra nemcsak a kinézet miatt lényeges, hanem egy olyan, önmagamnak adott törődés, amelyet igenis megérdemlek, az a néhány perc reggel és este csak az enyém. 

Nekem két kulcsomondatom van: 

-Kihozni a helyzetből a legtöbbet.

-Elmúlik.

Mert minden elmúlik, a jó is, a rossz is, az adott nap. Hát akkor csak hozzuk ki belőle a legtöbbet.